Noha a mobiltelefonok lehetővé teszik az egyének számára a korlátlan hozzáférést az információkhoz és a másokkal való kapcsolatfelvételt, az okostelefon-függőségnek sok káros és zavaró hatása van. A mobiltelefonok a társadalmi státusz reprezentációjává váltak, így sokaknál szinte kényszeres az igény mindig a legújabb típus birtoklására és a legjobb alkalmazások letöltésére.
A mobiltelefon-függőség, amelyet néha problematikus mobiltelefon-használatnak is neveznek, olyan viselkedés, amelyről a kutatók azt gondolják, nagyon hasonló az internet-, szerencsejáték-, vásárlás- vagy videojáték-függőséghez, és súlyos következményei vannak, például szorongáshoz vezethet.
Az alábbiakban nézzünk néhány, az okostelefonok használatával kapcsolatos statisztikát:
Azoknál az embereknél, akinél ez a probléma nagyobb méreteket ölt, nomofóbiáról beszélhetünk. A nomofóbia a „no mobil phobia” kifejezésből származik. Ha a személyt szorongás, félelem tölti el, ha nincs nála a mobiltelefonja, vagy kifejezetten retteg attól, hogy elveszti a telefonját, felmerül a nomofóbia gyanúja. Súlyosabb esetekben légszomj, pánikroham is felléphet.
Legfőbb tünetek a teljesség igénye nélkül:
Közösségi médiafüggőség is kialakulhat, amelynek számos káros hatása van a felhasználóra, például:
Mivel fiatalabb korban kevésbé tudatos a mobiltelefon használat, a tinédzserek különösen ki vannak téve a függővé válás veszélyének, akár a készülék, akár a közösségi média szempontjából. Az emberi agy 25 éves életévre fejlődik ki teljesen, ezért a mobilfüggő serdülőknél negatív változásokat tapasztalhatnak az agy fejlődésében is. Legfőképpen azok a területek sérülnek, amelyek a döntéshozatalért, az impulzusok és az érzelmek szabályozásáért felelősek. Az okostelefon-függőséggel küzdő tinédzserek nagyobb valószínűséggel folytatnak kevésbé egészséges életmódot, pl. alkoholt fogyasztanak, dohányoznak és károsabb élelmiszereket vásárolnak, vagy rendszertelen az étkezésük. A társadalmi elszigetelődés is veszélyt jelent a fiatalok számára.
Felnőttként tudatosabban gondolkodhatunk a mobiltelefon használati szokásainkról. Felállíthatunk saját szabályrendszert, melyben kijelöljük azokat az időszakokat vagy szituációkat, amikor megtiltjuk magunknak a mobilozást. Lehet ez vezetés, az evés és az alvás ideje. Meghatározhatjuk, hogy mely időszakokban nem használjuk a telefont, ki-ki élethelyzetének megfelelően, például irodában reggel kilenctől délután kettőig, vagy este hattól kilencig. Ezek a kezdeti lépések.
A második fontos lépés, hogy azt az időt, amit korábban mobilozással töltöttünk, hasznos tevékenységre váltsuk. Annak érdekében, hogy a kijelölt időszakaszokban ne mutatkozzanak a szorongás jelei, tudatosan meg kell terveznünk, hogy mit fogunk pl. a csetelés, vagy hosszan tartó görgetés helyett csinálni. Ez nem megy egyik percről a másikra, mert berögzült szokásról van szó, tehát legyünk türelmesek magunkkal szemben.
A tinédzserek, fiatalok helyzete nehezebb, mert számukra szinte teljesen természetes a „mobil helyzet”. Mivel eleve nehéz időszakról van szó az életükben, fenyegetéssel, nagy szigorral kevés eredményt érünk el náluk. Jó példát tudunk mutatni, és nemcsak a mobilmentes időszakokra vonatkozóan, hanem a hasznos időtöltés szempontjából is.
Amerikában már léteznek olyan központok, ahol a mobilfüggőséget kezelik, hasonlóan a drog vagy alkoholfüggőséghez. Mondhatjuk, hogy távol van a kontinens, és ne ebből induljunk ki, mert mi Magyarországon élünk, de nézzünk végig például a tömegközlekedési eszközön utazókon. Kevesebb azok száma, aki nem tartanak telefont a kezükben. Feltehető a kérdés: merre tarunk? Hol is vagyunk jelen valójában?
Forrás: Cell Phone addiction. https://www.psychguides.com/behavioral-disorders/cell-phone-addiction/
Kép forrása: pixabay
3 thoughts on “Hol is vagy Te valójában?”