Most, amikor az oktatás is digitálisan működik, – a maga hiányosságaival – , a diákok még inkább megerősödnek abban, hogy igen, a digitális lét szükséges, kell az email cím, a közösségi oldalon való jelenlét, a csetelés, az online kapcsolattartás. És szülői oldalról is ezt láthatjuk igazolódni, hiszen otthon maradunk, fontos, hogy a napi tevékenységünket megmutassuk a világnak a közösségi oldalon. De fordítsuk meg egy kicsit ezt a nézőpontot, és vizsgáljuk meg, mire jó még az otthon, a család és az együtt eltöltött idő.

Fontos időszak ez. Szerencsénk van. Otthon vagyunk. Mindig erről álmodtunk. ###

És miért is fontos ez az időszak?

• Azért, mert a hagyományos hétköznapokban több időt töltünk a média előtt, legyen az TV, internet, mobiltelefon, mint társas közegben, akár a közvetlen családunkkal, mert nincs időnk rá. Most tehetünk másképp.
  
• Azért, mert sokaknak egyszerűbb telefont adni egy két éves gyermeknek is, amíg teendőnket elvégezzük, vagy épp mi is a neten szörfözünk. A két évnél fiatalabbak teljesen másképp dolgozzák fel az információt idősebb társaiknál. És a gyermekek akkor is kevésbé figyelnek oda a játékra, ha csak a háttérben megy a TV. Kutatások igazolták, hogy a háttérben futó média megzavarja a szövegértést, a memóriát és a kognitív fejlődést. De most tehetünk másképp.
  
• Azért, mert a digitális tömeghez csatlakozva és a reklámok hatására megvesszük a legújabb tech kütyüket, mert azokkal könnyebb az élet. Miért is?
  
• Azért, mert most tehetünk sokat annak érdekében, hogy az interneten és videójátékokon felnőtt gyermekek ne egy elnyújtott kamaszkort éljenek húszas éveikben, megrekedve a való világ, vele együtt a társasági élet, a munka és függetlenedés küszöbén. Annak a való világnak a küszöbén, ahol a valódi vereséggel kell küzdeni, ahol nincs lájk vagy bónusz minden apró teljesítményért.
  

„Ironikus, hogy azok az elektronikus eszközök, amelyek összekapcsolnak a világ túlsó felén élő ismerőseinkkel, egyszersmind elválasztanak azoktól, akik mindössze egy karnyújtásnyira vannak tőlünk.”

Nincs olyan alkalmazás, amely helyettesíti a személyes kapcsolatokat, és a társas érintkezést, amelynek szabályait is a való életben kell gyakorolni.

A való életet most is és normál időkben is a család jelenti a gyermek számára, mert itt tudja első kézből megtanulni a társas érintkezés mozgatórugóit. A szülőknek nagy a felelősségük ebben. Akár a saját, felnőtt képernyőidőnket akarjuk kordában tartani, akár a gyermekünkét, határozottságra, kitartásra és következetességre van szükségünk.

Gary Chapman szerint, aki többek között Az öt szeretetnyelv című könyv szerzője, a legfontosabb, hogy a szülők napi szinten beszélgessenek a gyermekükkel, valós időben, szemtől szemben. Így fogják megtanulni kezelni az érzelmeiket, vagy azt, hogyan kell belenézni valakinek a szemébe és adott esetben bocsánatot kérni tőle.

Chapman szerint a nyerő stratégia, amivel elősegítjük a társas kommunikáció fejlődését otthon is, 5 tényezőből áll:

1. szeretet: Elegendő szemkontaktus, ölelés, verbális megerősítés nyomán alakul ki a gyermekben.
   
2. hála: Megtanulni, hogy nem alanyi jogon járnak a javak, hanem meg kell becsülni azt a jót, amiben részesülünk. Ilyen például a vacsora, a tiszta ruha, a közös játék stb.
   
3. haragkezelés: Megtanulni, hogy van jó és rossz harag, és érdemes pozitívan közelíteni a bennünk fellépő negatív érzelmekhez. Az is haragot válthat ki, ha veszítünk egy játékban. Ugyanakkor azt is meg kell tanulni, hogy hogyan kell veszíteni, mert a kudarc is az élet velejárója, gyerekkorban és felnőtt korban egyaránt.
   
4. bocsánatkérés: Sok erőfeszítésbe kerül, hogy megtanítsuk a gyerekeket bocsánatot kérni, de megéri, mert érzelmi előnnyel lép a felnőttkorba az a gyermek, aki elsajátítja a bocsánatkérés művészetét. Az éretlen felnőtt viselkedés ismérve az, ha másokat okolunk a hibákért, ahelyett, hogy felelősséget vállalnánk értük.
   
5. figyelem: A legnehezebb feladat, megtanítani összpontosítani a figyelmet, de gyakorlással ez is elsajátítható. Egy olyan kulcsfontosságú készségről van szó, amely elengedhetetlen a sikeres felnőtt élethez. A kétezres évek elején, amikor a mobiltelefonok és az alkalmazások nem voltak még ennyire népszerűek, az emberi figyelem átlagos terjedelme 12 másodperc volt. Ma 40%-os csökkenést mutat ez az időtartam. A figyelem fejlesztésének folyamatában a legfontosabb, hogy legyünk jelen a gyerek mellett, ne csak fizikálisan, hanem mentális és érzelmi szinten is. Legyen kitől kérdezni, legyen, ki reagáljon. Legyünk jelen a szó szoros értelemben, és tereljünk, ha szükséges. Ez nekünk is jó feladat, de gyermekünk számára elengedhetetlen, mert neki útmutatásra van szüksége.

Legyen hát a digitális tanulás után a figyelem középpontjában a kommunikáció, offline. Bízunk benne, hogy az alkalom rendkívüli és soha vissza nem térő, de a tapasztalat és az erőfeszítés hosszú távon jó eredményeket hoz majd.

Maradjunk otthon, de mindenekelőtt legyünk együtt. ### Kitartást mindenkinek!

Forrás: Gary Chapman & Arlene Pellicane: Netfüggő gyerekek. Hogyan teremtsünk egyensúlyt a virtuális és a valódi kapcsolatok között. Harmat Kiadó, 2016. 

További ajánlott olvasmány:
Gary Chapman: Az 5 szeretetnyelv – Egymásra hangolva. Harmat Kiadó. 2018.
Gary Chapman – Ross Campbell: Az 5 szeretetnyelv – Gyerekekre hangolva. Szeresd úgy, hogy érezze! Harmat Kiadó. 2019.
Gary Chapman – Randy Southern: Az 5 szeretetnyelv – Férfiaknak. Mitől lesz egy jó kapcsolat nagyszerű? Harmat Kiadó. 2018.

***

Rendszeres olvasóim, sokszor „hallhatják” tőlem, hogy a digitális világ ilyen vagy olyan okból veszélyes. Igen, alapvetően az oldal célja az, hogy az internet, mobiltelefon túlzott használatának veszélyeire hívja fel a figyelmet. Mindenekelőtt leszögezném, hogy nem az eszközhasználat ellen kampányolok, hanem azok tudatos használata mellett. Nekem is van okostelefonom, Facebook oldalam, beszélek Skype segítségével és igen, weboldalon és a közösségi hálón osztom meg ezeket az információkat is. Hozzáteszem marketinges oldalról: itt van a „célközönség”.