Ha esetleg úgy alakul az életed a koronajárvány időszak alatt, hogy nem tudtál győzni az élesztőpárbajban, és így a karanténkantin frissen sült, ropogós kenyér nélkül maradt, nincsen semmi baj. Attól még értékes ember vagy!

Ahogy az idő halad előre, még nem látszik a biztos megoldás a vírushelyzetre vonatkozóan. A bizonytalanság miatt egyre nehezebb otthon lenni, de igazából bárhol máshol lenni is. Eljött a digitális korszak ideje, mondhatjuk. Megtapasztalhatjuk annak minden előnyét, bárkit, bármikor elérünk, szenzációsabbnál szenzációsabb online kurzusokat végezhetünk el. Otthon tornázunk, online isszuk a sört a barátainkkal és pizzázunk. Még inkább feljogosítva érezzük magunkat, hogy most még többet posztoljunk, szörfözzünk a neten. Mindez jó dolog. Csak legyünk tudatosak!

Számos tanulmány szól arról, hogy a Facebooknak és a depressziónak sok köze van egymáshoz, ebből konkrét fogalom is született, ez az FB-depresszió. Meglepő tényt is feltártak a tudósok, méghozzá azt, hogy a közösségi média korszakában éppen hogy csökevényesednek a közösségi hajlamaink, a kitágult világunkban csökkennek a társas képességeink. Az is megállapításra került, hogy minél több barátja van valakinek az interneten, annál nagyobb az esélye, hogy az FB-depresszió tünetei megjelennek nála, aminek hatásárára nő az elszigeteltség, csökken a személyes társas kapcsolatok iránti igény. Miért is van ez? Felkínálkozik az alkalom, hogy a napról napra bővülő digitális baráti körünkből egyre több emberrel hasonlítsuk össze magunkat. A dicsekvő digitális táblán természetesen a jó dolgok kerülnek elsőként megosztásra, hiszen a rosszról ki akar beszélni? A függőségszakértő Nicholas Kardaras „osztálytalálkozó szindrómának” nevezi a jelenséget, pszichológiában pedig a „társas összehasonlítás” kifejezés él.

May-Ly Steers tanulmánya szerint nem kimondottan a Facebook okoz depressziót, hanem az, hogy a depressziós érzések a készülékekkel töltött túlzott idő és a mások zöld kertjének elemzése következtében együttesen jön létre. A felhasználók többsége egyébként a közösségi oldalt az általános internetezéshez viszonyítottan haszontalanabb cselekvésnek és időpocsékolásnak gondolja, így maga a hasznosság foka is összefügg a hangulat ingadozásával. Ha az ember maga sem találja jelentősnek azt, amit csinál, akkor utólag sem fogja magát ettől jól érezni, sőt, még jobban eluralkodik rajta a depresszív érzés.

Charlotte Rosalind Blease szerint a Facebook felhasználók annál fogékonyabbak a depresszió kiváltó okaira:

a) minél több online barátjuk van
b) minél több időt töltenek – minél több baráttól származó friss hír olvasásával
c) minél rendszeresebben tesznek így
d) minél nagyobb arányban tartalmazzák a friss posztok közzétevőjük dicsekvését.

Tehát, ha Te nem sütöttél, nem szerezted meg a doktori fokozatodat, nem gyúrtad magad izmosra, nem rendezted át a lakásod, nem ültettél virágot a kertben, mert nincs is kerted, hanem csak próbálod túlélni ezt a mindenki számára nehéz és megpróbáltatásokkal teli időszakot, az úgy teljesen rendben van. Megnyugtatlak, normális ember vagy.  Ha csak azt teszed meg, hogy átgondolod kicsit az életedet, többet tettél bárki másnál. És jól teszed, hogy tudatosan, alázatosan használod a közösségi oldalakat.

Források:

Nicholas Kardaras: A képernyő rabjai. Jaffa Kiadó. 2017.

Carroll, Mellissa: UH Study Links Facebook Usage to Depressive Symptoms. University of Houston. 2015.

Blease, Charlotte: Too Many „Friends”, „Too Few Likes”? EvolutionaryPsychology and „Facebook Depression”. Review of General Psychiatry, vol. 19 (2015) 1. sz.

Ajánlott olvasmány:

Veszelszki Ágnes: Kórlenyomat és korlenyomat – új szavakkal kifejezve

http://e-nyelvmagazin.hu/2020/04/16/korlenyomat-es-korlenyomat-uj-szavakkal-kifejezve/